Francesco Dellamorte a helyi temető gondnoka, aki barátjával és segédjével, Gnaghi-val tengeti mindennapjait a sírok között. Munkájuk azonban nem ér véget a halottak eltemetésével, mivel azok pár nappal elhantolásuk után kikelnek sírjukból.
Rendkívül sok stílust sűrített Soavi egyetlen filmbe, horror, romantika, vígjáték, dráma... Horrorköntösbe bújtatott művészfilm, így lehetne leginkább jellemezni. Elsőre kicsit nehezen emészthető a történések sorozata, de az elvont, fekete humorban bővelkedő hangulata már az első percektől magával ragadja a nézőt. Pár emlékezetes idézet a filmből: "Azt hitték, előttük az élet, pedig már mögöttük volt. "Az életemet adnám,hogy halott lehessek!" , "Eljön egy pillanat, amikor ráébredsz: több halottat ismersz, mint élőt."
Műfaj: Zombis, Romantikus
Parafaktor: 10/3 A zombik miatt van pár parásabb jelenet, de nem jellemző.
Vérfaktor: 10/6 Nincsenek nagy mészárlások, de ahol kell, van vér bőven.
Story: 10/9 Ahogy a rendező mondta: a film témája nem a félelem a haláltól, hanem a félelem az élettől.
Összkép: 10/9 Remek film, ami már régóta kiérdemelte a klasszikus jelzőt.
[IMDb:7.3]
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.